Éjjel sem áll le a hűtés – mikor kell nyáron környezeti zajmérés?

Nyáron egy telephely szinte soha nem úgy üzemel, ahogy azt papíron látjuk: van, ahol két hétre leáll a termelés, van, ahol épp most van a szezon csúcsa, a hűtés viszont mindkét esetben megy, és éjjel sem kapcsol le. Emiatt átrendeződik a telephely zajképe, és előtérbe kerülhet egy olyan berendezés, amelyik novemberben szinte fel sem tűnt, pont abban az időszakban, amelyre a szabályozás a legszigorúbb követelményt szabja.

Nyáron más az üzemállapot

A környezeti zajterhelés nem egyszer megállapított, utána évekig érvényes szám, hanem attól függ, épp mi és hogyan üzemel, milyen az időjárás, mekkora a háttérterhelés és mekkora az alapzaj. Nyáron ezek java része elmozdul: a szabadságok miatt átszervezett műszakrend más üzemállapotot ad, a meleg miatt szinte megállás nélkül járó hűtés pedig új domináns zajforrást állít a képbe.

Ebből következik a lényeg, hogy egyetlen mérés egy időpontot, egy üzemállapotot és egy időjárási helyzetet rögzít, tehát ha ez nem a valós nyári működés, akkor a kapott kép sem arról szól, ami a telephelyen nyáron történik.

Éjjel szigorúbb a mérce

A 27/2008. (XII. 3.) KvVM–EüM együttes rendelet 1. melléklete területi kategóriánként, nappalra és éjjelre külön adja meg az üzemi zajforrásokra vonatkozó zajterhelési határértékeket:

• Üdülőterület, egészségügyi terület:nappal 45 dB, éjjel 35 dB
• Lakóterület(kisvárosias, kertvárosias, falusias, telepszerű), oktatási terület, temető, zöldterület: nappal 50 dB, éjjel 40 dB
• Lakóterület(nagyvárosias), vegyes terület: nappal 55 dB, éjjel 45 dB
• Gazdasági terület:nappal 60 dB, éjjel 50 dB

Vagyis minden kategóriában 10 dB a különbség, és ez komoly tétel, hiszen ugyanaz a berendezés, amelyik nappal kényelmesen a határérték alatt marad, éjjel már túllépést jelenthet, miközben fizikailag semmi nem változott rajta. Hogy mekkora tételről van szó, arra maga a rendelet ad viszonyítást, mert a 8. § szerint a túllépés akkor minősül „jelentősnek”, ha 10 dB-nél nagyobb.

Ehhez jön a másik rendelkezés, amelyen sokan meglepődnek: a 2. § (2) szerint a megítélési idő nappal a legnagyobb zajterhelést adó folyamatos 8 óra, éjjel viszont a legnagyobb zajterhelést adó fél óra. Éjjel tehát egy rövid, de intenzív esemény, például egy hűtőegység indulása vagy egy éjszakai anyagmozgatás önmagában meghatározhatja a megítélési szintet, vagyis a „de hát csak pár percig megy” érvelés itt nem állja meg a helyét.

A hűtés éjjel is megy

A mérnökeink minden nyáron ugyanazt látják: amikor éjszaka sem hűl 20 °C alá a levegő, a hűtőberendezések gyakorlatilag folyamatosan üzemelnek. Ez gyakorlati megfigyelés arról, mikor kapcsolnak be tartósan a hűtők, nem pedig jogszabályi kritérium, a következménye viszont mérhető, mert olyan zajforrás válik dominánssá, amelyik ősszel-tavasszal elvegyül a háttérben.

Itt kapcsolódik be egy másik jogszabály, mert a 93/2007. (XII. 18.) KvVM rendelet szerint a zajkibocsátási határérték teljesülésének ellenőrzése szükséges a zajforrás területén és környezetében bekövetkező változás kapcsán, például technológia változása vagy új zajforrás létesítése miatt. Egy új hűtőegység pontosan ilyen változás, tehát ha a nyári hőség miatt bővítették a hűtési kapacitást vagy áthelyeztek egy egységet, akkor a korábbi jegyzőkönyv megvan ugyan, csak épp nem arról a telephelyről szól, ami most ott van.

Amit egy mérés megmutat, és amit nem

A lakossági bejelentések nyáron sűrűsödnek, és a panasz megalapozottságának vizsgálata a környezeti zajmérés egyik tipikus esete, hiszen a NAH által akkreditált mérés (NAH-1-1107/2018, MSZ EN ISO/IEC 17025:2018) az MSZ 18150-1:1998 szerint objektív, hatósági eljárásban felhasználható adatot ad, és ettől kezdve számokról szól a vita, nem érzésekről.

Amit viszont egyetlen mérésből nem lehet kiolvasni, az a túllépések gyakorisága és eloszlása, a meteorológiai körülmények hatása, valamint a tényleges zajcsökkentési igény mértéke, és ezekre a hosszabb idejű zajmonitoring ad választ a hosszú idejű zajmérés, az automatizált adatgyűjtés és a statisztikai elemzés együttesével. A kettő egymást egészíti ki: ha a kérdés az, hogy „megfelelünk-e”, akkor mérés kell, ha pedig az, hogy „mikor és miért nem felelünk meg”, akkor monitoring.

Egy pontosítás a végére: abból, hogy létezik külön éjjeli megítélési idő és külön éjjeli határérték, még nem következik, hogy minden üzemnél kötelező éjjel mérni, hiszen ez az éjszakai működéstől függ. Ha viszont a telephelyen éjjel is jár valami, akár csak a hűtés, akkor az éjjeli időszakot külön kell megítélni.